Bojlis Suli 27. – A kezdők leggyakoribb hibái, baklövései

Sokan azt gondolják, ha eljutottak eddig, akkor már mindent tudnak a bojlizásról. Hát bizony NEM! A hosszú távú sikerek legfontosabb alkotóeleme még hátravan. Ezt nem lehet megvenni vagy megtanulni, mert ez egy olyan dolog, melyet mindenki saját maga gyűjt: ez nem más, mint a tapasztalat!

1. lépés – A helyválasztás, helykeresés fontossága. Hogyan válasszuk ki a jó helyeket?

A hely kiválasztását többféleképpen is végezhetjük. A sekély tavakon egy hosszabb tapogatófa segítségével megtalálhatjuk a halak útvonalát, mely támpontként szolgálhat. Mélyebb vizeken ugyanezt már csak halradar segítségével tudjátok megoldani. Itt jók lehetnek a különböző medertörések, kagylópadok és púpok. Mindig térképezzétek fel alaposan a horgászvizet, emellett érdemes utánajárni, hogy az adott helyen mi a halak természetes tápláléka. Vastag iszaprétegre soha ne kezdjetek etetni (főleg ha megszagoljátok és büdös), mert itt a csali aromája sem tud érvényesülni, illetve a pontyok sem táplálkoznak szívesen rothadó iszapban. Érdemes odafigyelni a szélirányra is, melyre a halak is nagyon érzékenyek. Több ízben jártam úgy, hogy egy tavon a gát környékén horgásztam viszonylag szokványos mennyiségű halfogás kíséretében, ám azután, hogy a szél megfordult vagy feltámadt és elkezdett a gát felé fújni – a halakat szinte „rátolva” a gátra –, gyakorlatilag egymást érték a kapások. Végül, de nem utolsósorban mindig hallgassatok a megérzéseitekre, ez is közelebb vihet az eredményes pontyhorgászathoz! Lényeges, ha halradart használtok a helykereséshez, soha ne a halakat kergessétek vele, hanem a lehetséges haltartó helyeket próbáljátok megtalálni.

2. lépés – Mennyit és mit etessünk?

Szintén egy nehéz kérdés, mely vízterületenként változhat, de ettől néhány alapigazságot azért találhatunk, melyet követve eljuthatunk a „tuti összeállításig”. Fontos, hogy etetésünk minden esetben feleljen meg két követelménynek. Az egyik a változatosság, a másik pedig a magas tápanyagtartalom. Az elsőt arra értem, hogy soha ne egyféle anyaggal etessetek, hanem a bojliból is több méretet készítsetek azonos ízesítésben, illetve a pelletekből se egyfajtát használjatok, hanem válogassatok össze többféle oldódási idejűt – ezzel elérhetitek, hogy valami mindig felkeltse az etetésre érkező halak figyelmét. A magmixeket is eszerint szoktam összeállítani, ezekkel is tovább helyben tarthatjuk a halakat, így szükség szerint akár 8-10-féle magot is nyugodtan felhasználhattok. Egy olyan vízen, ahol sok természetes táplálékot talál a ponty, sokkal nehezebb elcsábítani egy fotóra, mivel egyszerűen nincs rászorulva a mi csalinkra. Viszont ha annak a bojlinak jól van beállítva a tápanyagtartalma, akkor azt a hal is fel fogja ismerni és rendszeresen meg fog jelenni az etetésünk környékén, ezáltal az esélyünk is nő a megfogására.

Mindig etessetek darabolt bojlival is, ezekből hamarabb kiáramlanak az ízek és illatanyagok

3. lépés – Hogyan fürdessük ki a helyet az apró halakkal?

Kisebb, néhány centiméteres iszapréteget még könnyedén el tudunk „hordatni” a halakkal, „szakszóval” élve „kifürdethetjük” a halakkal. Ehhez sok apró magvat és gombócos etetőanyagot szórjatok be – néhány napnyi etetés után „kőkemény” aljzaton horgászhattok. A módszer egyetlen hátránya, hogy ezzel az előetetéssel rengeteg apróhalat vonzunk a horgászhely környékére, ezért ha az iszapot már kifürödték a halak, érdemes egy-két nap szünetet tartani és ezt követően elkezdeni etetni a nagy pontyoknak szánt csemegével. Miért jó mindez? Talán nem nehéz kitalálni: az etetőanyagunk és csalink így nem süllyed el az iszapban, könnyedén megtalálja a hőn áhított nagy hal is!

4. lépés – Hogyan jelöljük meg a helyet?

Ez is többféleképpen történhet, az egyik legelterjedtebb megoldás a dőlőbója, mely két részből áll, egy aljzatból, ami általában egy nagyobb ólomsúly – ez garantálja a helyben maradását –, illetve egy csőből, mely legtöbbször toldható úgy 4-6 méter hosszúságig. Ahogyan a nevében is benne van, a megakasztott hal, ha nekifeszíti a zsinórt, egyszerűen eldől, majd pedig ugyanúgy visszaáll, így egyszerűen nem tud minket akadályozni a fárasztás közben. Hátránya, hogy mélyebb vizeken, például bányatavakon már nem tudjuk alkalmazni, itt a H bója lehet az egyik lehetséges megoldás. Ez egy H alakú műanyag vagy hungarocell darabból, zsinórból és egy nagyobb méretű ólomsúlyból áll. Amikor kiválasztottátok az etetés helyét csak dobjátok a vízbe, a forma miatt csak pont annyi zsinór fog leugrani-letekeredni róla, amekkora az aktuális vízmélységhez szükséges. Hátránya, hogy a kapást követően könnyen összeszedheti halunk, ezért vízinövénnyel erősen benőtt helyeken én inkább a növény szárához kötöm, így fárasztás közben sem akadályoz, csak minden esetben győződjetek meg róla, hogy a növény nem úszik, ellenkező esetben könnyedén elvándorolhat az etetésetek… :)!

5. lépés – Hogyan találunk vissza az etetés helyére éjszaka?

Ez a kérdés szorosan kapcsolódik az előzőhöz, ugyanis a fent bemutatott dőlőbója, legtöbb esetben alkonykapcsolóval kapható, mely szerintem az egyik legjobb megoldás, mivel csak akkor világít, amikor szükségünk van rá, ezért nagyon elemtakarékos is, miközben fénye kellően erős, így akár több száz méterről is könnyedén megtalálhatjátok. Ha partról kell bedobni, akkor érdemes a távolságot megjelölni a zsinóron, ugyanis a bója fénye csak az irányt mutatja. Erre a finomszerelékes horgászok által használt zsinórjelölő filctollat tartom a legjobb megoldásnak. Ma már mindenféle színben kapható, így könnyen kiválaszthatjuk a zsinórunk színétől leginkább eltérőt. Nincs más dolgotok, mint a még világosban bevetett szereléken befesteni a zsinórt a filc segítségével 20-40 centiméter hosszan, majd hagyjátok megszáradni, ez csupán néhány másodperc. Ezek után könnyedén dobtok majd az etetésre a legsötétebb éjszakákon is úgy, hogy nem kell nagy reflektorral világítani a vízre, amit a halak se kedvelnek túlságosan.

A zsinórjelölő filccel létrehozott feltűnő csík sokat segít a pontos dobásban. Így mindig az etetésen horgászhatunk!

6. lépés – Meddig érdemes várni az első halra?

Ez is változó, de ha le akarjuk egyszerűsíteni a kérdést, akkor én dobós horgászatnál maximum három órán belül módosítok valamin, ha nincs kapás, behúzós horgászatnál pedig 6-8 óra a türelmi idő. Érdekeségként megemlítem, hogy többször találkoztam olyan külföldi horgászokkal, akik akár 3-4 napig is bennhagyták a csalijukat. Elsőnek én is lustaságra gyanakodtam, aztán láttam ezen emberek fogásait… szinte kivétel nélkül kapitális halakat fognak. A velük folytatott beszélgetésből kiderült, hogy ők szentül hisznek a nyugodt, háborítatlan horgászhely és a bojlijuk sikerében.

7. lépés – Min változtassunk, ha nincs kapás?

Ha nem jelentkezik a várt kapás, bizony nekünk kell valami rafináltsággal becsapni a pontyot. Ilyenkor sokszor nyerő lehet egy lebegtetett csali. Számtalan esetben megtörtént velem, hogy ahol semmi érdeklődés nem mutatkozott a fekvő csali iránt, ott egy lebegtetéssel egymást követték a kapások. Sokszor elég az is, ha egy kis dipeléssel tuningoljátok a csali aromáját – így is csábítóbb lesz a pontyok számára. Ha ez sem segít, finomítsuk végszerelékünket, de csak a józan ész határáig! Ne felejtsétek el, lehet, hogy álmaitok halát kell kifárasztani vele! Fontos: ha nincs kapás, akkor a ráetetéssel is óvatosan kell bánni, mert könnyen túletethetitek az amúgy is nehezen táplálkozó halakat. Ha ezek után sincs kapás, ne legyetek restek helyet változtatni, mert lehet, hogy alapjaiban változtatja meg horgásztúrátok végkimenetelét!

8. lépés – Mire figyeljünk a horgászatunk során?

Furcsának tűnhet, hogy horgászat közben az időjárásra is oda kell figyelnetek, holott a halak a vízben tartózkodnak, rájuk látszólag semmilyen hatással nincs, maximum a mi kedélyállapotunkat tudja befolyásolni… Hát pedig pont az ellenkezője az igaz! A halakat az összes időjárási jelenség befolyásolja, ezért ha többnapos horgásztúrára készültök, érdemes beszereznetek egy olyan műszert, ami a hőmérséklet mellett a légnyomást is tudja mérni. A halak nagyon érzékenyek a légnyomásra, aktuális értéke és változása nagymértékben befolyásolja táplálkozási kedvüket. Ez azt jelenti, hogy ha leesik a légnyomás – például vihar előtt – a pontyok nem szívesen táplálkoznak a fenék közelében, mert ilyenkor a vízben oldott oxigén koncentrációja is lecsökken, és a fenék felett már esetleg túl kevés lesz számukra, ezért feljebb húzódnak, ilyenkor gyakorta láthatjuk ugrálni is őket. Ahogyan emelkedik a légnyomás, úgy nő az esélyünk is a jó kapásra. A vízhőmérő mindig a horgásztáskában van, minden horgászat alkalmával megmérem a víz hőmérsékletét és feljegyzem magamnak. Fontos tudni, hogy a halak a 0,1 Celsius-fokos különbséget is képesek megérezni! Sajnos a pontyok nagyon frontérzékenyek, ezzel sajnos nem igazán tudunk mit kezdeni, nem tudjuk befolyásolni alakulását. A völgyzárógátas rendszerrel épített víztározókon gyakori jelenség lehet a folyóvizeken megszokott vízszintingadozás is, itt általában az apadó vizet kevésbé szeretik a pontyok – ekkor jellemzően passzívak –, viszont annál jobban „megbecsülik” az emelkedő vízszintet, melyet kapásokkal hálálnak meg nekünk.

9. lépés – Ha elindul a halfogás…

Ha mindent jól csináltatok és egy kis szerencsétek is van, akkor elkezdődnek a várva-várt kapások, melyeket soha ne vegyetek félvállról, még akkor sem, ha a halak kisebbek! Minden részletet jegyezzetek fel, mert ezek az információk a későbbiekben is nagy segítségetekre lehetnek, például ebből ki tudjátok következtetni az ideális etetési mennyiségeket is, amivel sok időt megspóroltok magatoknak. Amit mindenképpen érdemes feljegyezni: a kapás pontos ideje, a csali típusa és mérete, a szerelék jellege és a hal mérete, faja, fajtája.

10. lépés – Ha kudarcot vallottunk…

Pontosan ezért érdemes horgásznaplót vezetni, így tudunk a kudarcokból is tanulni, különben csak elfecsérelt idő lenne egy-egy kevésbé jól sikerült horgásztúra. Ha pontosan vezetitek naplótokat, akkor olyan tapasztalatokra is szert tehettek, melyekkel könnyebb lesz kikerülni a sikertelen horgásztúrákat és egyre szebb eredményeket fogtok elérni. Egy mindenre elszánt bojlis horgász egyik legfőbb erénye a kitartás és türelem. Aki az első kudarc után feladja, az nézzen más szabadidős tevékenység után, mert soha nem lesz belőle jó horgász! Aki azonban időt, pénzt, energiát nem kímélve megy előre, azt előbb vagy utóbb a halak is megszánják, és végre kezébe veheti első kapitális pontyát. Ezt kívánom mindenkinek!

Bojlis Suli 28. – Mi történik éjszaka?

Aki soha nem horgászott éjszaka és rásötétedik, az pánikba esik. Azt sem tudja, hogy mit csináljon. Azon rimánkodik, hogy ne legyen kapása… Éppen ezért összeállítottam azon kérdések sorát, melyekkel jómagam is sűrűn találkozom. Az ezekre adható válaszok alapján már (remélhetőleg) minden könnyedén fog menni, és alig várjátok majd az újabb éjszakai fogásokat!

1. Hogyan kell felkészülni az éjszakai horgászatra?

Emlékeztek, mikor néhány epizóddal ezelőtt az első túrára való felkészülésről írtam? Nagyjából ugyanígy kell felkészülni az éjszakai horgászatra is, tehát listát elő és jegyzeteljetek, hogy semmi se maradjon otthon!

Lássuk az én listámat:

Reflektoros lámpa
Sátorláma
Fejlámpa
Tartalék elemek
Világítópatron
Alkonykapcsolós dőlőbója
Élénk színű zsinórjelölő filctoll (zsinórunk színétől eltérő legyen)
Takarófólia (a hajnalai pára ellen véd)
Szúnyogriasztó (este, éjszaka több a szúnyog)
Szúnyogriasztó spirál vagy fáklya
Vízálló hálózsák (ha a szabad ég alatt alszunk)
Normál hálózsák (ha sátorban alszunk)
Kényelmes bojlis ágy, amelyen fekhetünk
Vízálló sátor, ha több napra megyünk
Sátras ernyő (amely alá befér szinte minden cuccunk, és így lesz helyünk a sártorban)
Gumicsizma vagy vízálló bakancs (hogy ne ázzon át a lábbelink a reggeli párás fűben)
Horgásztárs (kezdők SOHA ne induljanak neki egyedül egy éjszakai túrának!)
Kényelmes meleg ruházat, mert a hajnalok tartogathatnak kellemetlen meglepetéseket

Hogyan tudjuk megvédeni horgászeszközeinket a tolvajoktól?

Sajnos manapság egyre többet találkozom ezzel a kérdéssel, de teljesen biztonságos technika nem létezik. Van, aki leviszi magával horgászni a kutyáját, aki szemmel tartja a tábort, míg a gazdi alszik, de ismerek olyat is, aki mozgásérzékelőket használ. Szerintem ez vízterülettől is függ, ugyanis ha elmentek egy kulturált, magánkezelésű bojlis vízre, nagyon kicsi az esélye, hogy ilyen kellemetlenségek fognak érni. Ezért, hogy ne menjen el egy életre a kedvetek az éjszakai horgászattól, ne egy vadvízen kezdjetek!

A horgászhelyet világítsátok ki minden esetben, mert a halőrök sok helyen szigorúan veszik ezt a horgászati szabályt

3. Hogyan tudunk legkönnyebben a sátorból kikeveredni, ha kapás van?

Apró, de lényeges dolog, hogy este, ha lefekszetek aludni, akkor a sátor cipzárját próbáljátok egy könnyen elérhető helyre húzni, mondjuk középre, szem elé, így kapásnál nem a varrás sarkában kell keresgélni a kijáratot miközben „ordít” az elektromos kapásjelzőtök. De az is jó megoldás lehet, ha a húzókára egy világítópatront ragasztotok, így biztosan látni fogjátok… :)!. A fejlámpát pedig vagy hagyjátok a fejeteken alvás közben, vagy olyan helyre tegyétek, ahol garantáltan megtaláljátok különösebb keresgélés nélkül, ha akció van.

4. Hogyan halljuk meg, ha kapás van?

Éjszaka az elektromos kapásjelző hangja révén szoktuk észrevenni a kapást, ez jól működik, ha közvetlenül a botok mögött helyezkedik el a sátratok. Ha egy kicsit messzebb vagytok, már kétséges, hogy felébredtek a hangjára, főleg egy túra második felében, amikor már amúgy is fáradtabbak vagytok. Sokszor hallottam horgászataim során „sírni” szomszédjaim kapásjelzőit, akik közben békésen szundikáltak. Én minden estben lehalkítom jelzőimet gyakorlatilag némára és a rádiós adóvevőt hangosítom fel, ami pedig mindig a kezem ügyében található. Erre sokkal könnyebben ébredek fel éjszaka, mert gyakorlatilag a fülem mellett csipog, és ezzel a vízen horgászó többi sporttárs nyugalmát sem zavarom.

5. Mit csináljunk, ha egyedül vagyunk?

Én szeretek éjszaka egyedül horgászni, mert van annak egy fantasztikus hangulata, ilyenkor tűnik igazán közelinek a természet. Viszont ha egyedül vagyok, mindig kikészítek magamnak mindent, előre összerakom a merítő szákot, kikészítem a pontymatracot és ügyelek, hogy a pontyzsákért se kelljen rohangálni… szóval, egy a lényeg: legyen minden kézhez készítve! Nyilván az élmény még nagyobb, ha egyedül küzdötök meg egy termetesebb hallal az éjszakában, de egy kapitális halnál elkél a megbízható horgásztárs segítsége,
ezért csak akkor javaslom ezt a fajta önállóságot, ha már kellő tapasztalattal bírtok.

6. Hogyan tudjuk követni a halat, ha kapitális példányt akasztottunk?

Az óvatos, öreg pontyok fő táplálkozási ideje az éjszaka, és ha sikerül megakasztani egyet belőlük, az nem azt jelenti, hogy már meg is fogtátok. Mivel az összes trükköt ki fogja próbálni, hogy megszabadulhasson a horgotoktól, mindig legyetek résen! A bevágást követő tíz-húsz másodpercben legtöbbször már tudhatjuk, kivel is van dolgunk, itt kell eldönteni, hogy nekünk kell csónakkal utána eredni, vagy lesz elég akadómentes hely előttünk, ahol szabadon kifáraszthatjuk. Itt érdemes beszélni az amurról is, mely szintén sűrű vendég a nyári éjszakákon. Az amur kapását követően nem tudtok azonnal meggyőződni méreteiről, mivel általában a megakasztás után úgy úszik felénk, mint egy méreten aluli kisponty és csak a parthoz közeli első felszínre húzással vagy – kezdő horgászok esetében – a merítő szák érintésével tér magához, viszont ekkor olyan erővel indul meg, hogy a felkészületlen horgászt garantáltan megtréfálja és neki kifogott hal helyett csak a rövid fárasztás élménye marad. Ha erre a kifutásra eleve felkészültök egy picit finomabb fékbeállítással, akkor nem lehet probléma. Lényeges, hogy csak akkor nyúljatok a szákért, ha már meggyőződtetek halatok kifáradásáról.

7. Mit csináljunk a kifogott hallal?

A szákolást követen a halat minden esetben nedves pontymatracra fektetjük, a horgot eltávolítjuk a hal szájából és lefertőtlenítjük a sebet. Csak ezt követően lehet mérlegelni. Ha nem akarjátok lefényképezni, célszerű azonnal visszaengedni.

Nagy segítséget jelentenek a fluo színű zsinórok, melyek szinte világítanak az éjszakában, megmutatva, hogy merre menekül a hal

8. Hogyan tudjuk a halat garantáltan életben tartani és egészségét, épségét megőrizni?

Ezért kell a matrac és a pontyzsák. Ha pontyzsákba tesztek egy éjszaka fogott halat, olyan helyre kössétek le, hogy legalább egyméteres vízben piheghessen, mert – főképpen nyáron – az ennél sekélyebb részek melegebbek (ezért oxigéntartalmuk is lényegesen kisebb), ahol könnyen elpusztulhat az oda letett hal, legyen az ponty vagy amur.

9. Mikor fotózzuk le?

A legszebb képeket reggel tudjátok elkészíteni, ekkor már van elég fény, hogy ne kelljen vakut használni. Én ezt legtöbbször meg is szoktam várni, viszont van egy hátránya, ami az éjszakai fotózás mellett szól. A szákolást követően még fáradt a hal, könnyű jó fotót készíteni róla, de reggelre már kipihenheti magát, ami megnehezítheti a dolgunkat. Ilyen esetben takarjátok le a szemét a pontyzsákkal, ettől és egy-két perc alatt megnyugszik és újból fotózható lesz.

10. Hogyan jutassuk vissza végszerelékünket, hogyan találjuk meg ismét etetésünket?

Ez nem mindig annyira egyértelmű, mint ahogy gondoljátok! Aki csónakázott már közületek órákat a sűrű hajnali párának vagy ködnek köszönhetően, az tudja, hogy miről is beszélek. Tehát nem könnyű feladat a kapást követően a szerelék pontos visszajuttatása az etetésre, főleg akkor, ha nagy távolságú behordós technikáról beszélünk. Ekkor minden esetben, mielőtt visszaindulnátok a szerelékkel, helyezzetek el egy lámpát a bottartó állványon, így kaptok egy támpontot és nem fogtok összevissza csónakázni az éjszakában, valamint – ha villanymotort használtok – elkerülhetitek a zsinórok összeszedését is. Dobós horgászat esetében az előzőekben bemutatott zsinórjelölő filc és egy világító dőlőbója segítségével könnyedén visszadobhatjátok szereléketeket az etetésre, hiszen két támpont is segítségetekre van.

Jobb híján a dőlőbóján elhelyezett fényvisszaverő matrica is nagy segítség lehet, ha nincs rajta alkonykapcsolós világító LED

12. Hogyan nem zavarjuk meg az etetésre érkező halakat?

Igen, az sem hátrány, ha ügyeltek az etetés nyugalmára. Ez főképpen a szerelék behordásánál igaz: próbáljátok a lehető legkisebb zajjal megközelíteni az etetés helyszínét! Csónakmotor használatánál sem kell teljes gázon kapkodni, elég, ha közepes sebességgel, szép csendben „odacsúsztok” az etetéshez, hiszen lehet, hogy életetek hala csupán néhány méterrel mellettetek úszkál, és ha elijesztitek, elveszíthetitek a lehetőséget, hogy megfogjátok. Nagyon kényelmes megoldás (ahol engedélyezett) az etetőhajó alkalmazása. Abszolút csendes és pontos, és világítással is el vannak látva. Ha a csali visszajuttatását partról, dobással kell elvégezni, törekedjetek a pontosságra, hogy ne kelljen azt többször egymást követően megismételni, ugyanis a sekély, 1-2 méter átlagmélységgel rendelkező tavakba becsapódó 100-120 grammos ólmok szintén könnyedén megriaszthatják az etetésre érkező halakat. A felcsalizott szereléket kiakasztott zsinórklipsszel vagy élénk színű zsinórjelölő filc által hagyott nyom alapján lehet pontosan az etetés helyére visszadobni.

Bojlis Suli 29. – A behordás technikája

Ez az, amiért Magyarországon a bojlis társadalmat sokszor elítélik, rágalmazzák, firtatván a módszer sportszerűtlenségét. Tehát akik e kritizáló tábor számát gyarapítják, inkább ne is olvassák el ezt az írást, mert számukra úgy sem tartogat semmi érdekeset, de akiket érdekel, hogyan is néz ki a behordás technikája, mik azok az apró trükkök, amitől még eredményesebbek lehetünk, azoknak javaslom, hogy tartsanak velem eme cikk erejéig!

1. Mit nevezünk behordásnak?

Tisztázzuk: behordásnak azt a technikát nevezzük, mikor az etetésre nem dobással, hanem csónakkal, etetőhajóval vagy egyszerűen a vízben sétálva magunk visszük be a végszerelékünket és helyezzük el az etetésen.

2. Hol alkalmazhatjuk a technikát?

Elsősorban mindig nézzétek meg a helyi horgászrendet, mert a legtöbb állami kezelésű horgászvízen tiltják a csali efféle etetésre juttatását. Ahol nem tiltott, ott legtöbbször a terepakadályok illetve a dobótávolságon kívüli távolságok elérése miatt alkalmazzuk ezt a módszert. Vannak olyan vizek, ahol a behordás nélkül szinte lehetetlen eredményesen horgászni. Tipikus példa a Háromfai-víztározó, ahol a tó több mint 90%-át töklevél fedi, így ide végszereléket dobással bejuttatni szinte lehetetlen, viszont ha csónakkal bevisszük és a töklevelek között található kisebb tisztásokba letesszük a horgot, majd kifele menet szépen elfektetjük zsinórunkat a víz tetején elhelyezkedő leveleken, nagyon jó eséllyel pályázhatunk a tóban élő gyönyörű pontyok egyikére.

4. A behordás alapszabályai

Jómagam mikor elkezdtem így horgászni, sok olyan hibát elkövettem, ami elkerülhető lett volna, ha valahol utána tudtam volna olvasni, hogy miként is kell ezt művelni – de erre nem volt lehetőségem, így maradt a saját tapasztalat. Először is soha ne úgy akarjátok bevinni a szereléket, hogy a bot a parton marad a kikapcsolt kapásjelzőn és csak a szereléket viszitek, mert első elektromos kapásjelzőimet így sikerült tönkretennem, egyszerűen kikopott benne a görgő. A következő probléma, hogy nagyon sokat használjátok feleslegesen a nyeletőféket, illetve nagy távolságon elég nagy beöblösödés keletkezhet a horog és a bot közötti szakaszon fekvő zsinórban és nem lesz olyan erőteljes húzós kapás, amelyet így észrevennétek. Szerintem a legjobb technika, ha a beteszitek a botot is a csónakba, az etetésre érve óvatosan leengeditek a felcsalizott szereléket, majd ráetettek. Ezt követően nyitott felkapókarral (egy ujjal mindig ráfogok a dobra, így a zsinór feszes marad) és a bot spiccét a víz alá dugva indulok kifelé, az állvány irányába. Ha erőteljes oldalszéllel kell számolni, mindig egy kicsit rátartok, így kisebb az esély, hogy zsinórhas keletkezzen. A parton felteszem az állványra a botot, majd óvatosan ráfeszítek addig, míg a bot spicce egy kicsit a bójámra kezd nézni (felfelé állított állványon), ekkor átváltok nyeletőfékre, beélesítem az elektromos kapásjelzőt és készen is vagyok.

3. Hogyan állítsuk össze a behordásra alkalmas végszereléket?

Ilyenkor a gubancgátló csöveket nem fontos használni, ezeknek kevésbé van jelentősége. Az ólmoknál használhatunk kapcsos típusokat, nem kell a nagyobb légellenállástól sem tartani. Itt fontos megállni egy kicsit, ugyanis nem mindegy az ólom mérete sem, hiszen minél távolabb horgásztok, annál inkább az önakasztásra kell hagyatkoznotok, mert a zsinór nyúlása miatt a hal semmit nem fog érezni a bevágásból, így a halon és az ólom méretén múlik a tökéletes akadás. Én általában úgy százötven méterig használom a szokványos méretű 100-120 grammos ólmokat, ennél távolabb pedig legalább 150-180 grammos típusokat használok, de extrém esetekben, ha a bójám távolabb van a parttól, mint háromszáz méter, akkor ennél jóval nagyobb, 200-300 grammos ólmok is számításba jöhetnek. Ekkora ólmok már kellőképpen megakasztják a halat, viszont nagyon rossz velük halat fárasztani, és a nagy súly könnyen le is „ütheti” a halat a horogról, ezért egyre népszerűbb az elhagyós technika. Ennél a súly úgy van rögzítve az ólomkapocshoz, hogy az önakasztás megtörténte után egyszerűen kiakad a kapocsból és lemarad, ezek után lényegesen könnyebb a halat kifárasztani és megszákolni. Ehhez mindenképpen környezetbarát kőnehezékek alkalmazását javaslom!

Fontos! Elsőként ne egyedül kísérletezzetek, hanem párban – így sokkal könnyebb! Ha már megy, csinálhatjátok önmagatok is

4. Hogyan etessünk, ha így horgászunk?

A behordásos horgászat előnye, hogy mivel mi tesszük le a szerelékünket a kiválasztott helyre, elegendő sokkal kisebb területet etetni, mivel nincs szükség a pontos dobásra. Ez a koncentrált etetés több kapást is eredményezhet, minta csak dobással kísérleteznénk, hiszen ha a halak rátaláltak az etetésre, gyakorlatilag már csalink közvetlen közelében keresgélnek és jó eséllyel hamarosan fel is hörpintik azt.

5. Mit tegyünk kapás esetén?

Ha igen nagy távolságra horgászunk, akkor a bevágásnak gyakorlatilag semmi értelme, mivel a damil nyúlása miatt a hal semmit nem fog érezni abból. Éppen ezért én kapás esetén leveszem az állványról a botot, majd átváltom a nyeletőféket üzemi fékre, majd csónakba szállva megpróbálok minél gyorsabban a hal fölé kerülni. Fontos, hogy ezalatt folyamatosan feszes maradjon a zsinór! Ha fölé értetek, elkezdhetitek terhelni a felszerelést. A szákolás után a csónakban mindig pontymatracra helyezzétek a halat, így nem sérül. Adódik a kérdés, miért nem fáraszthatjuk ki tiszta, akadómentes vízen a halat partról? A válasz nem túl bonyolult: mire a nagy távolságban megakasztott halakat a partig húzzuk, nagyon kitágulhat a horog ütötte seb, ezáltal nagyon könnyen elveszíthetjük a halunkat, illetve sokkal nagyobb sérülést is okozunk neki.

7. Mire figyeljünk éjszaka?

Megfelelő tapasztalatok nélkül a behordást semmiképpen sem javaslom senkinek éjszaka, mert egyáltalán nem számít könnyű feladatnak. Mindenképpen gyakoroljátok be nappal, és ha már minden problémamentesen zajlik, belevághattok az éjszakába. Fontos, hogy kellőképpen húzzátok szét az etetéseket, így a két zsinór között nagyobb lesz a távolság és kevesebb esélye lesz, hogy a villanymotor elvágja. Ha sok bottal horgásztok aránylag kis horgászhelyen és nem kell számítani vízi forgalomra, állítsátok fel az állványt minél magasabbra, így több helyetek lesz a botok alatt közlekedni. Minden esetben legyen egy kis fogyasztású, víz felé néző lámpa az állványon, ez éjszaka nagyban segíti, hogy ne keveredjetek össze a többi bot zsinórjaival. Apró jó tanács: mindig legyen elkészítve egy felcsalizott előke a csónakban az etetésre szánt anyagokkal együtt, így ha kapásotok van és sikerül megfogni a halat, azonnal vissza is tudjátok tenni a végszereléket, és nem kell két kört csónakázni a vaksötétben.

6. Hogyan hordjuk be a végszerelékünket etetőhajóval?

Ma már egyre népszerűbbek az etetőhajók. Mint behordási lehetőségről nekünk is említést kell tenni róla, mivel szinte mindegyiken van egy kis szem, ahova beakaszthatjuk a horgot, és ami bent – amikor mi szeretnénk – kiold, ezáltal a kívánt helyre juttatva a végszereléket. Az etetőhajó egyik előnye, hogy nagyon csendes, a másik, hogy sok olyan helyen is engedélyezett, ahol a csónak használata tiltott, emellett nagyon pontosan a letett szerelékre etethetünk vele. A leghatékonyabb, legpontosabb, legegyszerűbb technika. Igaz, magas az ára, de egy csónak elektromos csónakmotorral sem olcsóbb, sőt…!

Oldal: Bojli suli kezdőknek 27-29 lecke
Bobber Team - © 2008 - 2024 - bobberteam.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat